6.fejezet - Pranks

Másnap reggel valakinek az ordítására keltem, azt se tudtam hova kapjam a fejemet. De álljunk meg egy pillanatra. Nem is otthon vagyok. És még csak nem is a szállodában. Kicsit kétségbe estem, de eszembe jutottak a fiúk, és az is, hogy megbeszéltük, hogy náluk alszunk..az alszUNK ról jut eszembe. Hol van Harry?

Felkeltem, és úgy ahogy voltam (egy szál bugyiban, és egy fenékig érő pólóban) levonultam a nappaliba, ahol   Harry és Louis épp a földön fetrengtek egymás haját (?!) tépve.

-Ti meg mit csináltok? -kérdeztem nyugodtan, s elég hülén néztem rájuk.

-Harry nem hagyja, hogy én csináljam a popcoooooornt. -nyavajgott Louis, Harry pedig heves ellenkezésbe kezdett, miszerint Louis nem engedi, hogy Ő csinálja a popcornt.

-Egyáltalán mit akartok csinálni?

-FILMET NÉZNI. -mondták , vagyis inkább visították egyszerre, ellöktem magam a faltól ahol eddig támaszkodtam, a tévé felé sétáltam, miközben elmentem a két "kisgyerek" mellett, levettem a távkapcsolót a szekrényről, majd megálltam előttük, mire mindketten rámnéztek, és abba hagyták a civakodást.

-Harry engedd el Louis haját, te pedig Harryét Louis. Mindketten üljetek le a kanapéra. -mondtam, ellentmondást nem tűrő hangon, és rendbe is szedték magukat mire kettőt pislogtam mindketten a kanapén ültek. Ezt már szeretem. -vigyorogtam magamban mint a vad alma.

-Elmondom a tervet. Ti választotok filmet, én addig csinálok popcornt. -nevettem fel gonoszul, s a végén köhögtem párat, mire Louis felnevetett, de rögtön el is komorult.

-Naaa Szerelmem kérlek. Ugye szívesen itt maradsz Louis-val filmet választani? -jött oda hozzám göndör barátom, átölelte derekamat, s szinte ajkaimba motyogta a szavakat. -gondoltam játszok vele egy kicsit.

-De Harry..nem..szabad. -makogtam, azt tettetve, hogy már csak egy kicsi kell neki, hogy meggyőzzön.

-Héjj, nem ér megvesztegetni. -hadonászott Louis, de nem nagyon figyeltünk rá.

Harold intenzíven bámult, lágyan fogai közé vette alsó ajkamat, majd be szívta, és amolyan 'mostmegkapomamitakarok' csókkal le is csapott ajkaimra. Vissza csókoltam, majd eltoltam magamtól, s kihajoltam előle jobbra, hogy láthassam Louis.

-Ne aggódj, az istenért sem fosztanálak meg eme arany ifjú társaságától, csak egy reggei csókra vágytam. -kuncogtam, majd Harry döbbent arcát figyeltem, ami átment duzzogóba.

-Nyugi Harry, örülj inkább annak, hogy nem te, de legalább Louis sem csinál semmiféle popcornt. -vigyorogtam, majd a konyhába siettem ott hagyva őket, hogy akkor válasszanak filmet.

Belenéztem minden fiókba, és az egyikben találtam is mindenféle finomságot. Kivettem 2 zacsi popcornt, meg egy zacskó gumicukrot is, majd oda adom Harrynek, hogy kiengeszteljem.
Töltöttem magamnak egy pohár narancslevet, megittam, kivettem a popcornos zacsikat a mikróból, beleöntöttem egy nagy tálba, s vissza mentem a nappaliba. Leültem a kétfiú közé, Harry kezébe oda dobtam a gumicukrot, az ölembe meg beleraktam a hatalmas tál popcornt, hogy mind a 3an elérjük.

-Mit nézünk?

-Paranormal activity 4et. -vigyorgott Louis, s szó nélkül elindította a filmet. Láttam az előző 3 részét, nem volt annyira ijesztő, csak akkor, amikor full egyedül mentem ki a mosdóba éjszaka.

-Nézd már, nézd máááár! Befekszik a lány mellém a kiscsákóó úristeeen. -ölelte át Louis térdeit, s előre hátra hintázva kiáltozott, miközben rettent arcal nézte a filmet.

-Louis az csak egy kisfiú. -nyugtattam meg, miközben Harry alaposan kiröhögte.

-Az nem csak egy kisfiú, az Hunter!! Hát nem érted?? -bújt oda hozzám, én meg ráhagytam. A film felénél úgy döntöttünk, hogy kikapcsoljuk, ugyanis Louis kicsit nagyon meg ijedt, kb. minden egyes pillanatban vinnyogott.

-Na ennek is lőttek. -mondtam, majd eszembe jutott, hogy ma még csak velük kettőjükkel találkoztam. -Hol vannak a többiek?

-Még alszanak.

-De hisz' már dél van. -szőrnyülködtem el, pedig én is aludtam volna mindennap délig. -Tudjátok mit? Csináljunk valami vicceset. -vigyorogtam.

-Mire gondolsz? -kérdezte Louis, s Harry is kíváncsian dugta oda a fejét.

-Gyertek utánam. -ugrottam fel, s csendre intettem őket. A fürdőszobába mentem, ahol össze szedtem a fogkrémet, meg a borotva habot. Utána a konyhába, ahonnan egy kanalat szereztem be, végül elküldtem boltba Louist ,hogy vegyen egy neon pink körömlakkot, meg egy pink rúzst. Na most. Ezekkel fél óra alatt megvoltunk, de szerencsére a srácok még mindig aludtak.

Felsettenkedtünk az emeletre, először Liam szobájába mentünk. Fogtam a kanalat, és hozzácellukszoztam a kezéhez, az arcára meg nyomtam egy kis fogkrémet. Aztán jött Zayn, nyomtam a hajára egy csomó borotva habot, az a legjobb benne, hogy hamar megszárad, és nem lehet egy könnyen leszedni.
Végül következett Niall, aki mint megtudtam meztelenül alszik, de nem zavartattam magam, simán odamentem, kifestettem a körmeit, (lábán és a kezén is) fogtam a rúzst, kentem egy jóadaggal belőle a szájára, végül leborotváltam a lábát, ennél a résznél azt hittem mentem leütöm a fiúkat, akik kétrét görnyedtek a hangtalan röhögéstől.

Miután mindennel megvoltunk, úgy döntöttünk visszamegyünk a konyhába, és csinálunk valami ebédet, mire felkelnek a fiúk.

-Kiváncsi leszek a reakciókra. -röhögött Harry, miközben beletördelte a tésztát a forró vizes fazékba.

-Én is. -nevettem vele, s megkavartam a pirosas szószt.

-Ugye tudod, hogy ezt még meg fogják bosszulni?? -nézett rám komolyan Louis, de látszott rajta, hogy ő is nagyon jól szórakozik.

-Biztos vagyok benne, de nem érdekel, megéri -vigyorogtam, semmivel sem lehetett volna lemosni az arcomról azt a győztes kifejezést.

-Halihó srácok! -kiáltott valaki, mire Louis visszakiabált.

-Konyhaaa! -kiáltott, s másodperceken belül egy gyönyörű lány lépett be az ajtón.

-Ou..vendégek.. -mosolyodott el, mert meglepetés érte, nem számított ránk. -A nevem Alison Costa. -mosolygott rám, én pedig vissza.

-Alexandra Ashlyn Meyer..de csak Lex vagy Lexi.

-Akkor ezesetben én meg csak Aly. -öleltük meg egymást, kedves lány volt.

-És te pedig.. -nézett ajkait összeszorítva barátomra, aki csak nézett ki a fejéből.

-Harry Styles vagyok, szia örülök, hogy megismerhetlek.

-Szia, én is. -mosolygott rá is, majd felült a pultra. -Na Loui-Baba, hol vannak a többiek?

-Még alszanak. -mondta, s vigyorogva összenéztünk. -Amúgy hogy hogy ilyen korán? Te általában késő délután szoktál jönni.

-Ma fordított nap van. -kacsintott rá Alison. -Este lesz fotózás, és nem reggel vagy délelőtt.

-Te modell vagy? -néztem rá furán, bár nagyon is el tudtam róla képzelni.

-Az. -mosolygott. -Nem rég kezdtem, de a fotósok imádnak, mert tudom melyik póz áll jól, és nem kell instrukciókat adniuk, ezért elég sok munkát kapok, szerte az egész világon, de fél évig most itt leszek Párizsban.

-Jó lehet, hogy sokat utazol.

-Annyira nem. Igaz, hogy nagyon sok helyen megfordulok, és van egy csomó luxus meg hírnév meg minden, de a sok utazás miatt nem nagyon vannak barátaim, kivéve persze a srácokat, a szüleimmel pedig már egy jó ideje nem is találkoztam, teljesen rábíztak az ügynökömre, na meg persze itt van Zayn, őt sem akarom sokat hanyagolni.

-Te Zayn barátnője vagy?! -lepődtem meg.

-Igen. Már lassan fél éve együtt vagyunk.

-Az tök jóó -vigyorogtam. -Illetek egymáshoz, mindketten gyönyörűek vagytok.

-Ha te mondod. -hagyta rám a gyönyörű kifejezést. -Na és ti? Mikor lesz az esküvő?

Betettem a mosogatóba a fakanalat, majd Alison felé fordultam. -Milyen esküvő?

-Hát a tiéd és Harryé. -mondta, s mikor továbbra is mindketten értetlen fejjel meredtünk rá, mutogatni kezdett. -Ugyan srácok, hiszen ott fityeg az ujjadon a gyűrű, ami be kell valljam eszméletlenül szép.

-Ja ez? Ez nem eljegyzési gyűrű. -kezdtem el csavargatni az ujjamon, kínosan éreztem magam, hogy mindenki annak hiszi, s nekem mindenkinek ugyan azt kell mondanom: Nem, ez csak egy kötelék gyűrű. -Harrytől kaptam a 17. szülinapomra. -mosolyodtam el.

-Ohh.. értem. Kár, szépek lettetek volna az oltár előtt.

-Biztosan..:) Harry kész van már az a tészta? -Néztem rá, s arcán csalódottságot, vagy inkább szomorúságot véltem felfedezni. Biztosan látta rajtam, hogy tényleg szerettem volna, ha eljegyzési gyűrű.

-Igen kész van.
***
Éppen az utolsó tányért is letettük az asztalra, amikor éktelen zajt hallottunk, s mind a 4-en riadtan húzódtunk össze, de én, Louis és Harry megnyugodtunk, mert tudtuk mi történik.

Ezután még két ordítás hallatszott, majd a fiúk találkoztak szobáik előtt, s egymás látványától röhögőgörcsöt kapva, de nagyon mérgesen botladoztak le a lépcsőn.

-Ki az fene volt az, aki hozzám ragasztott egy kanalat?! -óbégatott Liam, s kétségbeesetten próbálta letépkedni a ragasztószalagot, több kevesebb sikerrel.

-Én nő? Komolyan? -akadt ki Niall, s csípőre tett kézzel affektált, de Zayn volt a legviccesebb. Mindegyik tükörhöz odaszaladt, hogy valóban azt látja-e mindegyikben, mert nem akarta elhinni, hogy csupa borotvahab a haja.

-A hajaaaaaam. A tökéletes séróm. Hát meg vagytok ti veszve?! -intett felénk, mi pedig fetrengtünk a röhögéstől.

-Nyugodj meg Zayn, gyere kimossuk ezt a hajadból. -vezette óvatosan párját a fürdőszoba felé Aly, s bosszús pillantásokat lövellt felénk.

-Gyere tesó segítek. -fogta meg Louis Liam kezét, és a konyhába mentek, Niall pedig. Nos Niall eltűnt. Azt hiszem elnyelte a föld.

-Ez tényleg vicces volt. -nevetett fel Harry, s vele nevettem én is.

-Az volt. Mondtam, hogy meg fogja érni. -mosolyogtam rá, arcomra simította tenyerét, s megcsókolt azon a napon először.

-Még nem is köszöntem mióta lent vagy. -mondta, s édesen elmosolyodott. -Megtisztelne, ha a ma estét velem töltené Miss Meyer.

-Elfogadom a meghívását Mr. Styles! De kérem, viselkedjen velem úriember módjára. Nem akarnék panaszt tenni magára a kedves ifjaknál kiknél jelen pillanatban tartózkodunk. -válaszoltam nyugodtan, s kacéran.
Belül megszólalt egy hang: -Ez lesz életed legszebb estéje. 
***
Miután mindenki megynugodott, és mindenki emberi formát öltött, leültünk enni, aztán Aly meg én elmosogattunk, közben azt találgattuk, hogy Harry mit tervez estére.

-Szerintem megkéri a kezedet! -ugrott egyet hatalmas vigyorral az arcán, s meglökte a vállam.

-Ugyan. -mondtam mosolyogva. -Nagyon fiatalok vagyunk még ehhez, nem hiszem, hogy meg fog kérni, nála már ez a gyűrű is nagy tett volt.

-Hidd el nekem. Meg fog kérni. -mondta magabiztosan Alison, s visszatért a tányérok törölgetéséhez. Nem válaszoltam, csak adtam neki egy puszit, s közöltem, hogy el kell mennem bevásárolni otthonra.
***

Elmentem a közeli bevásárló központba, és egy elektromos árucikkeket árusító üzlet mellett mentem el, amikor megakadt az egyik kirakatban lévő tévén a szemem.

Jelentkezzen az X-Factorba, ha érzi magában az X-et! Csapatban, trióban, duóban, vagy szólóénekesként is regisztrálhat, a www.usa-xfactor.com -on. Ne habozz, lehet, hogy ez életed nagy lehetősége.

Mondta a szőke nő, majd beadtak egy újabb reklámot. X-Factor..hm. Harrynek jelentkeznie kéne..nagyon jól énekel, és amikor otthon voltunk, 2 éve alapított is egy kis bandát, az volt a nevük, hogy White Eskimo. A névüktől még most is elkap a röhögőgörcs. Nem volt hosszú életük, párszor felléptek a suliban, de ennyi.

Gondolatmenetem közben meg is vettem a legszükségesebb kajákat, kifizettem, és elindultam a szállodába.
***
Az egész napomat otthon töltöttem, de olyan 5 körül jött egy sms-em Harrytől, hogy menjek át a srácokhoz, és vegyek fel valami csini ruhát.
Felvettem egy mellrésznél fekete flitteres rózsaszín ruhát, s hívtam egy taxit.
Kb. 15 perc múlva odaértem, Liam nyitott ajtót, ám mikor megkérdeztem, hogy hol van Harry, nem mondott túl sokat, mert ő sem tudta, hogy hol van.

-Lexi, neked nem Harryvel kéne lenned? -szaladt le a lépcsőn Alison, mögötte pedig Zayn.

-De, ide hívott, de nem tudom, hogy hol van.

-Én igen. -vigyorgott a Malik gyerek.

-És el is mondod?

-Titok. -tette a szája elé mutató ujját.

-Ne máár ! Kérlek áruld eeel. -rohantam utána a nappaliba.

-Előbb hozz nekem egy narancslevet. -vigyorgott rám gonoszan, miután lehuppant a kanapéra, és pedig nagyot sóhajtva mente a konyhába, ám amikor beléptem, elállt a lélegzetem.

To be continued*

5.fejezet - A nagy találkozás

A gép leszállt, mi pedig miután megtaláltuk a csomagjainkat, a szállodához mentünk. Kivettük a szobánkat, kipakoltunk, és bevettük magunkat a városba.

***

Ettünk fagyit, sétáltunk valami parkban, és sokat nevettünk. Annyira tökéletes volt minden.

-Bemegyünk? -mutatott Harry valami.. játékterem (?!) felé.

-Ömm persze. -bólintottam, átmentünk az úton, és bementünk a játékterembe. Ezernyi játék volt, Harry mint egy 5 éves ide oda kapkodta a fejét, közben vadul mutogatott, és azt taglalta, hogy melyiket akarja kipróbálni, és melyiket nem.

Vagy húsz lövöldözős, és autóversenyes játékon túl voltunk, és már mentünk volna a következőre, de megláttam egy ilyen tánc izés gépet, szemeim felcsillantak.

-Harry kérleeeeeek -ragadtam meg a kezét, és kiskutya szemekkel mutattam a gépre.

-De csak egyszer oké? -mutatta fel egyik ujját, én pedig a nyakába ugrottam, majd rohantam a géphez, nehogy valaki lecsapjon rá Én előttem.

Felálltam az egyik kijelző vagy mi elé, Harry meg a másikra, és megnyomott egy gombot, elkezdődött a zene, és a kijelzőn megjelentek a különböző tánc lépések. Átadtam magam a zenének, és úgy táncoltam mint még soha, egy lépést sem vétettem el, velem szemben Harry folyamatosan rontott. A végpóz nem volt valami nehéz, de szerelmemnek az is nagyon nehézkesen ment, és egy hirtelen pillanatban elveszítette egyensúlyát, és hátra esett.

Ezután láncreakció következett, Én leálltam a tánccal, és elkiáltottam magam, Harry neki esett két srácnak, az egyik magas, barna hajú a másik alacsonyabb, és szőke. Ők is hátrazakóztak, és ráestek egy kreol bőrű srácra, akinek fekete haja volt, a földön kötöttek ki, az utolsó srác pedig belekapaszkodott egy másik barna hajú srác karjába, így ő is rájuk zuhant.

-Héé srácok jól vagytok? -ugrottam oda hozzájuk, felsegítettem Harryt, majd a többiek felé fordultam, akik nehézkesen, de össze kaparták egymást, és saját magukat is.

-Mi volt ez haver? -jött közelebb a kreol srác, és meglökte kicsit Harry-t, a többiek csak megilletődve álltak.

-Nyugi van srácok. -álltam közéjük, egyik kezem Harry, másik kezem a kreol srác mellkasára tettem.

-Az erőszak semmire sem vezet. -jött oda most már az egyik barna hajú srác is.

-Pacsiiit -emeltem fel a kezemet felé ő meg belecsapott, ezzel jelezve egymásnak, hogy egy oldalon állunk.

-Alexandra Meyer vagyok, ő pedig a barátom, Harry Styles. -Mutattam be nekik magamat is, és mutattam Harry felé.

-Én Zayn Malik vagyok. -mondta a kreol bőrű srác.

-Liam Payne. -mosolygott az, akivel egy oldalon állunk.

-Louis. Louis Tomlinson -jött oda a másik barna hajú srác is, és egy puszit nyomott a kézfejemre, amit egy mosollyal nyugtáztam.

-Niall Horan szolgálatára kisasszony. -Állt oda mellém a szöszi srác is.

-Örülök hogy megismertelek titeket. -mosolyogtam, de Harry megfogta a kezem, és megszorította. Nyilván féltékeny lehetett. Nem baj, ezek a srácok csak haverok lehetnek.

-Ti egyébként ismeritek egymást? -kérdeztem tőlük, mire mindannyian bólintottak egy nagyot.

-Éppen cukiba indultunk.. jöttök velünk?? -kérdezte Louis, Harryre néztem, aki szigorú tekintettel nézett vissza rám..ezek szerint ő nem szeretne menni.

-Megyünk. -vigyorodtam el, mire Harry horkantott egyet. Felé fordultam, és adtam neki egy csókot. -Szeretlek nagyon nagyon. -suttogtam fülébe, amitől látszólag kicsit megnyugodott.

***

-És az volt a legnagyobb amikor.. amikor.. -fulldokolt már a röhögéstől Niall, mi pedig egymáson fetrengtünk annyira meghaltunk a sztorijaitól. (milyen értelmes vagyok most xd -szerk.megj.)

-Bááá -ordított fel Louis, és kirohant a konyhába. Elfelejtettem emgemlíteni, hogy a cukrászda után átjöttünk a srácokhoz.. ők együtt laktak négyen. Annyira jóban lettünk pár óra alatt. Nagyon megszerettem őket.

-Táráráráááá -rohant vissza a kanapéhoz Lou egy répával hadonászva maga előtt, és levetette magát mellém. Lábait törökülésben felhúzta , és nagyon komoly fejjel, két kézzel tartotta szája elé a répát, és úgy kezdte rágni, mint egy nyuszi.

-Ez normális? -mutattam a mellettem ülő nyúlsrácra, és a többiekre néztem, miközben egyre jobban röhögtem.

-Teljesen. Az lenne a fura, ha nem ilyen lenne. -nevetett Liam, és vele együtt mindenki.

-Ki mond nekem egy időt?? -higgadtam le kissé, és körbe néztem egy óra után kutatva.

-Éjfél lesz 20 perc múlva. -dobta nekem oda telóját Zayn.

-Mennünk kéne Harry. -álltam fel, és nyújtózkodtam egy nagyot.

-Felejtsd el kislány. -rántott vissza derekamnál fogva Niall, és Harryre nézett.

-Itt alszotok ugye haver?? -vigyorgott.

-Megfelel? -nézett rám mosolyogva Szerelmem.

-Teljesen. -vigyorodtam el, mire mindannyian rám ugrottak, még a répazabló cukim is, és csikizni kezdtek, én pedig rugdosódtam, kapálóztam, és visítoztam, amin a többiek nagyokat nevettek.

***

Nagyon meg vagyok lepve, az elmúlt napokban a duplájára nőtt az oldal látogatottsága, és egyre több kommentet is kapok, nagyon jól esnek a szavaitok srácok, örülök, hogy tetszik amit csinálok :))

xoxo: Fabii :) x

4.fejezet - Érdekes repülőút..*

Harry, te kis huncut :* -ennyi lenne a hozzáfűzni valóm :)

Harry még aznap összepakolta a bőröndjeit, és az utolsó itthon töltött két napon nálunk volt. Az indulás napján korán felkeltünk, elkészültünk és már úton is voltunk a repülőtér felé. Elbúcsúztunk a szüleinktől, és felszálltunk a gépre.

***

-Elnézést kisasszony bekapcsolná az övét kérem? Mindjárt felszállunk. -mosolygott rám az egyik stewardess, és fordult is egy másik utashoz. Bekapcsoltam az övemet, és jobbra fordultam.

-Alig várom már hogy oda érjünk. -türelmetlenkedtem, és ujjaimat összekulcsoltam Harryével.

-Nyugii -vigyorgott kedvesem, hüvelykujjával körözni kezdett kézfejemen, ekkor a gép indulni kezdett, és lassan, de biztosan felszálltunk a levegőbe.

**1 órával később**

Harry elaludt annyira unatkozott, én viszont nem tudtam elaludni semmi pénzért. Megfogtam Harry kezét, ami az ölemben volt, és lassan maga mellé raktam, hogy fel ne ébredjen. Kikötöttem az övemet, felálltam, és elindultam előre a gépen, a mosdó felé. Megtaláltam, benyitottam, és magamra zártam az ajtót. Belenéztem a tükörbe, és csalódottan fogtam hátra hajamat. Nem hittem, hogy 1 óra ülés és punnyadás után így nézhetek ki. Arcom fénylett az izzadságtól, ugyanis nagyon meleg volt a gépen, és sápadt is voltam. Hátra fogtam a hajamat, és lehajoltam a csaphoz, hogy egy kicsit felfrissüljek a hideg víztől. Megtöröltem az arcomat, kidobtam a törlőkendőt, és kiléptem az ajtón, de akkor beleütköztem valakibe, aki kezeit a vállaimra tette, és visszatolt a mosdóba. Hallottam hogy az ajtó becsukódott, de még mindíg nem néztem fel, nagyon megijedtem, így szemeimet becsukva álltam a falnak préselődve. Alig fértünk el ketten abban a kicsi helységben. Ujjakat éreztem, amik a pólóm aljánál matattak, majd egy halk kuncogást. Szemeim kipattantak, ajkaimra hatalmas mosoly szökött.

-Harry mire készülsz? -nevettem halkan. Nem válaszolt, lehúzta rólam a pólómat, majd ajkai bőrömre tapadtak kulcscsontom alatt.

-Harry -nyögtem. -Egy repülőn vagyunk, a mögött az ajtó mögött van egy csomó ember. -utaltam arra, hogy sem a hely, sem az idő nem alkalmas most erre.

-Jó lesz meglátod..így..legalább..ne..unatkozunk..annyira. -mondta minden szó után egy csókot adva. Végül is.. igaza van. Csak nem lehet belőle semmi gond, így hát bele mentem a játékba.

Ujjaimmal hajába túrtam, szorosabban húztam magamhoz, és a pólójával vacakoltam, végül sikerült lehúzni róla is.

-Hoppsz .. -kuncogtam, amikor a gép ugrott egy kicsit, így Harry nekivágódott a másik falnak, én pedig neki estem. Összevigyorogtunk, majd folytattuk csókunkat. Harry kezei már a nadrágom cipzárját húzták le, én pedig vállára adtam apró puszikat, amikor lecsúszott a fal mentén, és a hasamat kezdte csókolgatni. Egyre lejjebb haladt, én pedig azt hittem, hogy mindjárt elvesztem a fejemet. Fejemet hátra vetettem, ajkaimat összeszorítottam, hogy egy kósza hang se hagyja el a számat.

-Harry... -suttogtam nagy nehézségek árán, legszívesebben kiáltottam volna. Nem csinált semmit, csak simogatott, és csókolgatott, de olyan szinten kívántam, hogy már ennyitől is lázba hozott.

-Mi az? -suttogta, s visszatért előző tevékenységéhez.

-Vissza kéne mennünk. Mindjárt leszáll a gép. -sóhajtottam, közben hajába túrtam.

-Renden van. -emelkedett fel, tekintetem hasára vetődött. Ajkamba haraptam, és nehezemre esett vissza venni a ruháimat. Mikor minden ruhadarab vissza került a helyére, kinyitottuk az ajtót, de egy mérges szempárt láttam magam előtt.

-Maguk meg mi a frászkarikát csináltak bent majdnem kerek 1 órán át?! -rivallt ránk a stewardess, közben hol rám, hol Harryre mutogatott.

-Elnézést, de nagyon unatkoztunk, a helyünkön pedig nem lehet olyan dolgokat csinálni, ami másokat..ömm..zavarhat esetleg Ha érti mire gondolok. -kacsintott rá Harry, megfogta a kezemet, és visszahúzott a helyemre. Mögöttünk a stewardess halkan még morgott valamit, aztán eltűnt a gép elején egy függöny mögött.

Kérem kapcsolják be az öveiket, a leszállást megkezdjük. -hallottuk pont amikor leültünk. Bekapcsoltuk az öveinket, és a gép valóban ereszkedni kezdett. Az izgalom újra visszatért a gyomromba, ujjaimat összekulcsoltam Harryével.

-Mindjárt ott vagyunk. -mosolygott rám, és nyomott egy puszit a szám sarkába.

El sem hiszem, hogy alig 20 perc, és élvezhetem kettesben Harryvel Párizst.

*To be continued :))

3.fejezet - Biztos, hogy ezt szeretnéd?..*

Köszönöm, köszönöm, köszönöm. Nem tudok mást mondani.

Remélem ez is elnyeri tetszéseteket.:)

Amikor reggel felébredtem, Harry édesen szuszogott mellettem, én pedig még mindig a mellkasán pihentettem a fejemet. Ujjaimat mosolyogva simítottam arcára, majd ajkain is végigsimítottam. A tegnap éjszaka volt életem eddigi legjobb éjszakája, a legjobb tíz első helyén szerepel. Tekintetem az ujjamon lévő gyűrűre siklott, és elképesztő öröm lepett el, még az eddiginél is nagyobb. A szívem majd szét robbant a hatalmas boldogságtól, és szerelemtől. Óvatosan kikeltem az ágyból, úgy, hogy szerelmem ne vegye észre, és nyugodtan aludhasson tovább, a tegnap biztosan kifárasztotta. Eléggé mélyen aludt, így semmit sem vett észre. Átsurrantam a fürdőszobába, gyorsan letusoltam és hajat mostam. Hajamat kicsit átszárítottam hajszárítóval, visszamentem a szobámba, felvettem egy fekete melltartót, és egy fekete csipkés francia bugyit, felkaptam Harry tegnapi pólóját a földről, és azt is magamra aggattam. Belenéztem a tükörbe. A lila póló, a combom közepéig leért, barna hosszú hajam laza hullámokban omlott a vállamra, barna szemem csak úgy csillogott, messziről lerítt rólam, hogy milyen eszeveszettül boldog vagyok. Tekintetem megakadt a még mindig alvó Harryn. Megfordultam, és az ágyhoz sétáltam.

-Harry. -szóltam, de semmi.

-Harry -mondtam kicsit hangosabban, de megint nem kaptam semmiféle reakciót. Lehajoltam, és ajkaimat az övére nyomtam, mire halk hümmögést hallatott, és csücsöríteni kezdett. Erre bezzeg felébred..kuncogtam magamban.

-Nem jössz le reggelizni édes? -kérdeztem miután elszakadtam ajkaitól, és leültem mellé az ágyra.

-Ha te is fel leszel szolgálva, ezer örömmel. -nyújtózkodott, és ajkain egy levakarhatatlan csibészes vigyor ült.

-Naa .. -csaptam rá vállára nevetve

-Au ezt most miért? -röhögött -komolyan gondoltam amit mondtam. -dörzsölte az ütés helyét.

-Akkor lent tali -mondtam, felugrottam az ágyról, és mint egy 5 éves, vijjogva rohantam le a konyhába.

Csináltam Amerikai palacsintát, vettem elő epret, meg tejszínhabot, és mindent kiraktam az asztalra, hogyha Harry leér, akkor tudjunk reggelizni normálisan.

Átmentem a nappaliba, bekapcsoltam a tv-t, megkerestem a MTV-t, és felhangosítottam a zenét. Éppen David Guettától, és Nicki Minajtól ment a Turn me on.

Visszamentem a konyhába, és megpillantottam Harryt, ahogy már javában zabálja a palacsintát.

-Naaa. -öleltem át hátulról, körmeimmel hasát kezdtem cirógatni. Fejét mosolyogva hátrafordította, hogy lásson.

-Szóval te loptad a pólómat?! Na várj csak. -hirtelen megfordult, és felkapott a vállára, így fejjel lefelé csodálhattam alsógatyán át a fenekét.

-Tegyél leeee -röhögtem, és fulladoztam egyszerre.

-Dehogy teszlek. -nevetett ő is, és hirtelen beleharapott a combomba, de úgy, hogy ne fájjon. Felsikítottam, és rácsaptam a fenekére, amitől megugrott, és elejtett. Nagyon megijedtem, de semmi bajom nem lett, mert a kanapéra esem. -Úristen. -kaptam a szívemhez, és Harryre pillantottam, aki abban a pillanatban huppant le mellém, és az ölébe húzott.

-Mellettem soha sem lesz bajod. -mormolta nyakamba, ajkai súrolták bőrömet, amitől megborzongtam, és szorosan hunytam le szemeimet, miközben élveztem a tökéletes pillanatok sokadik percét a társaságában.

-Jóóó reggelt fiatalság. -hallottam meg anyám hangját, és hirtelen kipattantam Harry öléből, és kb. 30 centire tőle leültem, és úgy tettünk, mintha szörnyen élveznénk a reklámot.

-Ja hogy ti már ébren vagytok? -jött oda hozzánk anyu, és lehuppant a fotelba.

-Ahamm. -hajoltam oda, és nyomtam egy cuppanóst az arcára, de ő le volt foglalva a barátom folyamatos fixírozásával.

-Azért ne indulj be rá hallod?! -súgtam oda neki röhögve, mire megrázta a fejét, és elmotyogott egy "dehogyist".

-Uramisten, az mi ott a kezeden Lexa? -kiáltott fel anyám, és a kezem után kapott. Megbabonázva, könnyes szemekkel bámulta a gyűrűt az ujjamon, én pedig büszkén mosolyodtam el.

-Harrytől kaptam születésnapomra.

-Igent mondtál? -bámult rám anyám könnyes szemekkel, majd Harryre pillantott, és rögtön vissza rám.

-Miről beszélsz? -kérdeztem zavarodottan.

-Hiszen ez egy eljegyzési gyűrű, és a gyűrűs ujjadra van húzva lányom. Mégis miről beszélnék? -szipogott anyu, de láttam az ijedt mögött, a valódi arcát. Boldog volt.

-Harry ez egy eljegyzési gyűrű? -néztem az említettre hitetlenül, aki eddig lehajtott fejjel ült mellettem, és a kezeit vizslatta, ám most felnézett a szemembe, és láttam benne az elismerést, hogy anyámnak igaza van.

-Az, de nem szerettem volna még egyelőre megkérni a kezedet, így ez csak az összetartozásunk jelképe, vagy valami ilyesmi. -csúszott oda hozzám, és átölelte a derekamat.

-Azt mondtad, hogy egyelőre nem akarod megkérni a kezemet.. ez azt jelenti, hogy később meg fogod? -néztem rá, és éreztem, ahogy a boldogság könnyei szúrják a szemeimet a gondolatra, hogy a későbbiekben, kitudja, talán csak pár év múlva, el fog venni feleségül.

-Nagyon remélem, hogy együtt leszünk, és megtehetem. -adott egy rövid csókot, és visszament a szobámba, hogy felöltözhessen. Szerencsére volt itt egy csomó ruhája, mert eddig hiába nem feküdtünk le, azért aludt már itt nálunk, de akkor tényleg csak aludtunk. Kettesben maradtam anyuval, és egyikőnk sem tudott megszólalni.

-Gondolod, hogy együtt lesztek? -szólalt meg hirtelen anyu, és szeme körül apró ráncok jelentek meg mosolya miatt.

-Remélem, hogy igen. Hiszen eddig is együtt voltunk, egész életünkben, még ha nem is voltunk kis korunkban egy pár, akkor is együtt voltunk szinte minden másodpercben. Pár ként pedig már két éve tökéletesek vagyunk nem? -pillantottam rá reménykedve.

-Én is nagyon remélem kicsim. -ölelt magához, majd előhúzott egy borítékot a táskájából.

-Ez mi?

-Ez.. két jegy Párizsba. Úgy terveztem, hogy mi megyünk ketten, hiszen apád most is máshova utazott kora reggel. -nézett szomorúan. Eddig észre sem vettem, hogy apu nem jött haza vele, de ez mindent megmagyaráz, neki a munkája a legfontosabb.

- Hogy-hogy csak úgy tervezted??

-Most, hogy Harry adott neked egy eljegyzési gyűrűt..

-Összetartozás gyűrűt..anyu. -javítottam ki, de valójában reméltem, hogy ez egy eljegyzési gyűrű.

-Ahogy akarod. -hagyta rám -de arra gondoltam, hogy nektek adom a jegyet, és menjetek el ti ketten.

-Anyuu mi eleget vagyunk együtt, miért nem jössz inkább te velem? -igazából mindennél jobban szerettem volna Harryvel menni, de nem akartam megbántani anyát.

-Nem kislányom, menjetek csak ti ketten. -mosolygott, majd megsimogatta az arcomat.

-Biztos?

-Hát persze. -nyújtotta át a jegyeket. -Menj, és szólj Harrynek. Két nap múlva indultok.

-Oké. És köszönöm Anya. -öleltem meg, majd vigyorogva rohantam vissza a szobámba, hogy közöljem szerelmemmel a csodás hírt.

***Szereplők:

Alexandra (Lexa) Ashlyn Mayer

Harold (Harry) Edward Styles

Hahooo.. ketten..ismétlem KETTEN utaznak csak. Csak Lexa és Harry.. azt hiszem..élvezni fogják az utat ;) szerintetek?
xoxo:Fabii :) x

2.fejezet - Álmok, és a valóság..*

Köszönöm szépen a komit az előző részhez, remélem ez is tetszeni fog. :)) Komikat kérek :))

Ujjaival csupasz derekamat cirógatta, majd apró puszikkal hintette be hasamat. Beleborzongtam, és egy jóleső sóhaj hagyta el ajkaimat. ..Akarlak..suttogta, és a puszikkal áttért nyakamra. Hajába túrtam, erősen húztam magamhoz..Én is..nyögtem. Több sem kellett, azonnal letépte rólam felsőmet, Én pedig a sajátjától szabadítottam meg. Kezével hátranyúlt, két ujjal kikapcsolta melltartómat, az a szoba másik felében végezte, közben végig csókoltam kulccsontján. Végig simított hátamon, s a nadrágom széléhez nyúlt, majd lehúzta Rólam, bugyimtól is könnyedén megszabadított. Ezután Én következtem, így pillanatok alatt Ő is meztelenül végezte. Körmeimet végig húztam hasán, s egy halk nyögés szakadt fel belőle. Ránk húzta a takarót, majd fölém térdelt, kényelmesen befészkelte magát lábaim közé, és lassan belém ha...

Izzadtan, zihálva ébredtem, napok óta ezt álmodom, de még mielőtt akármi is történne, felébredek. Felültem az ágyban, vizes hajamat hátrasimítottam, és körbe néztem a szobában, Lona után kutatva, aki végül is tegnap este nálunk aludt.

-Ooo..máris felébredtél? Én is csak pár perce ébredtem, csak lementem a konyhába inni valamit. -jött be Lona az ajtómon, oda sétált a kis kanapémhoz, és öltözködni kezdett.

-Umm neked is jó reggelt. -barátnőm mosolyogva biccentett, Én pedig felálltam, és átbattyogtam a fürdőszobába. Belenéztem a tükörbe, és megijedtem saját magamtól. Sápadt voltam, szemeim kissé karikásak, hajam vizesen tapadt forró testemre. Gyorsan lezuhanyoztam, magam köré tekertem egy törölközőt, és visszamentem a szobámba, Lona éppen az ágyamon feküdt, kezében a laptopom..gondolom netezik. Sóhajtottam egyet, és a szekrényemhez sétáltam. Kiválasztottam az aznapi cuccom, megtörölköztem, és ott a szobában felvettem. Sosem voltam szégyenlős, főként nem Lona előtt, úgy hogy nyugodtan öltöztem.

-Mit álmodtál? -szólalt meg hirtelen, én pedig ijedtemben ugrottam egyet, és kezemet a szívemhez kaptam.

-Basszus -sóhajtottam -Ne haragudj mit kérdeztél? Elgondolkodtam.

-Azt, hogy mit álmodtál..? Tudod egész éjszaka nyugodtnak tűntél, pedig többször is felkeltem, de szépen aludtál. Viszont hajnalban sokszor forgolódtál, csapdostál, majdnem megpofoztál....-nyújtotta ki felém mutatóujját, s vádlón bökdösött vele.

-Bocsi -kuncogtam, és lehuppantam vele szembe a kanapéra.

-Azon kívül pedig sokat sóhajtoztál, főként Harry nevét. -vigyorgott rám gonoszul.

Ajkamba haraptam, hogy elharapjam vigyoromat, arcomat frróság öntötte el, s éreztem hogy elpirultam.

-Semmi különöset. -akartam lezárni, de Lonát nem lehet átverni.

-A.aaa mond csak el szépen, hogy mit álmodtál? -ugrott oda hozzám, s sokat mondó vigyorából leszűrtem, hogy mindent tud, anélkül is, hogy elmondanám.

-Hallgatlak. -pasolta meg combomat, én pedig egyre jobban vörösödtem, de az istenért sem fogok megszólalni, az fix!

Mint valami angyali szó, megszólalt barátnőm telefonja, így ideiglenesen megszűnt a kihallgatásom.

-Hál' Istennek. -suttogtam tenyereimet összetéve, közben Lona a teleonfáért nyúlt, felvette, és a füléhez tartotta.

-Hallottam -tátogta nekem hangtalanul, majd figyelmét a telefonban megszólaló hang kötötte le.

-Perszeee..azonnal megyek. Mennyi időm is van?

-..........

-Oké, indulok, ott találkozunk sziaa Josh. -tette le telefonját, és szomorúan pillantott rám.

-Menj csak -sóhajtottam.

-Köszönöööm -ölelt meg mosolyogva. -Boldog Szülinapot. -adott egy puszit

-Kössz.

Össze szedte a holmiját, és már ott sem volt.

-Majd hívlak Lex.-kiáltotta még vissza, aztán ajtócsapódás, és a csendes ház semmit mondó hangja.

Ez az egyetlen bajom Lona karrierjével, és a managerével, Joshhal. Mindig elrángatják mindenhonnan, és nem marad elég időnk a barátságunkra. Hogy legyen így Boldog a Szülinapom?! Nélküle..

Sosem tartottam elképesztő nap bulit, csak anya, apa, Én, Lona, és Harry. Az Én kis családom.

***

-Sziaa anya. -öleltem magamhoz miután lebaktattam a lépcsőn.

-Kincsem. -mosolygott azzal a tipikus "deszéplettélhadnézzelek" mosolyával, és magával szembe fordított.

-Boldo..

-Anyaaa neee. Lécci. -néztem rá kiskutya szemekkel, hisz tényleg nem szerettem a szülinapomat.

-Boldogat. -mondta ki gyorsan, és visszafordult a piskótatésztához, amit éppen gyúrt.

-Köszi. -ültem le a bárszékre, és figyeltem amit csinál.

-Apáddal megbeszéltük, hogy a mai nap a Tiéd, és Harry-é, mi majd holnap ünneplünk veled, és ma este a tiétek a ház. -Fordult meg, és kacsintott rám.

-Ugye tudod mire gondolok?? -vigyorgott.

-Na nee..már te is kezded??? -komolyan, mintha mindenki tudná, hogy a majdnem 3 év alatt, még egyszer sem feküdtünk le, és mindenki arra törekedne, hogy minél hamarabb megtegyük. Mondjuk.. nem lenne ellenemre, csak nem akarom, hogy ezt mások irányítsák.

-Jól van, jól van. Ha nem akarod, nem erőltetem, viszont az éjszaka akkor is a tietek, mi apáddal itthon sem leszünk.

-Okcsááá. Am apu hol van?? -ráncoltam homlokomat, és a gumicukros tállal kezdtem el szemezni, ami nem az enyém, hanem Harryé, mert én nem ehetek édességet.

-A mi éjszakénkat kezdi tervezgetni, ami egy vacsiból, és egy romantikus yacht-ozással fog telni. -mosolygott, és látszott rajta, hogy mennyire örül a dolognak, így ráhagytam, és nem nyilvánítottam ki nem tetszésemet annak irányában, hogy egyáltalán nem foglalkoztat, hogy mit fognak csinálni az éjszaka ott...brrrrr..még belegondolni sem tudok..

-Okkksii. -mondtam, majd megfogtam a gumicukis tálat, és eszeveszett módon kezdtem el rohanni fel a szobámba. Hallottam amint anyu fut utánam, de nem volt merszem hátranézni, hogy vajon milyen közel van hozzám, így gyorsan felugráltam a lépcsőn, az ajtóhoz rohantam, ügyelve hogy egy gumicukit se veszítsek el, beléptem, vagy inkább csúsztam az ajtón, és egy gyors mozdulattal becsaptam, majd ráfordítottam a kulcsot.

-Alexandra Ashlyn Meyer! Azonnal nyisd ki az ajtót, és vidd vissza a konyhába! Nagyon jól tudod, hogy nem szabad azt enned! -dörömbölt anyu, de nem foglalkoztam vele, ledőltem az ágyra, bekaptam egy eper formájú cukrot, és jóízűen elnyammogtam rajta. Igaz hogy nem szabadna, mert cukor beteg vagyok, hiába vagyok vékony, akkor is az vagyok. Egyszerűen nem tudom visszafogni magam annyira kívánom, szóval feladtam, hogy ne fogyasszak olyan dolgokat, amibe nincs cukor.

Anyu egy idő után abbahagyta a kopogást, én pedig tovább majszoltam szerzeményeimet.

***

Elaludhattam, mert arra ébredtem, hogy egy hűvös kéz simogatja a hátamat.

-Umm..Harry.? -pislogtam nagyokat, és próbáltam felülni.

-Jóreggelt. Vagy inkább Jó Estét hölgyem. -nevetett aranyosan, és az ölébe húzott.

-Hány óra van?? -ásítottam, és átkaroltam a vállát.

-Fél 9. Sokáig aludtál kicsim. -puszilt bele nyakamba, s kirázott a hideg. Eszembe jutott, amit anyu mondott. ~"Tiétek az egész éjszaka"~ viszhangzott a fejemben, és nem akartam tovább várni.

Szembe fordultam Harryvel, és vadul kezdtem csókolni. Belemosolygott csókunkba, gondolom nem értette, hogy mi a helyzet.

Beletúrtam göndör hajába, és szorosabban vontam magamhoz, felsőtestünk között már egy tű sem fért volna el. Vette az adást, és erősen fogott rá csípőmre. Csókja hevesebb lett, így engem is gyorsabb tempóra késztetett.

Lassan feljebb mentünk az ágyon, csókunk egyetlen másodpercre sem szakadt meg. Szembe térdeltünk egymással, levette rólam felsőmet, majd rövidnadrágom is a földön végezte. Puszikkal hintette be nyakamat, és melleimet, miközben levettem róla pólóját, és az övével vacakoltam. Elvigyorodott, segített az övével, majd visszatért előző tevékenységéhez. Ahol ajkai érintették bőrömet, forróság öntötte el egész testemet, nem bírtam magammal, minél kevesebb ruha volt rajta, annál inkább kívántam.

Megszabadítottam a nadrágjától, valamint az alsójától, ő pedig habozás nélkül húzta le kék bugyimat. Csillogó szemekkel mérte végig testemet, Én pedig rácsókoltam kulccsontjára, épp úgy, ahogyan az álmomban is, egy halk nyögéssel válaszolt rá. Feljebb csúsztam az ágyon, átkaroltam Harry nyakát, magamhoz húztam, közben körmeimet hátába vájtam. Felsóhajtott. Széthúzta lábaimat, s kényelmesen helyezkedett el közöttük.

-Biztos?? -nézett fel rám, közben derekamat cirógatta, én egy csókkal válaszoltam, mire ő lassan belém hatolt. Csókunk tompította sikolyomat, az volt nekem az első, természetes hogy fájt. Lassan kezdett bennem mozogni, közben csókolóztunk, amikor pedig hagyott levegőhöz jutni, felsőtestemet halmozta el puszikkal, és forró csókokkal.

Egyszerre mozogtunk, teljes összhangban. Mind a ketten élveztük, majd hirtelen egyszerre feszültünk meg, és akkor azt hittem rögtön elájulok. Csodálatos érzés fogott el, egymás nyakába rejtettük arcunkat, úgy nyögtünk fel, a gyönyör pedig csak fokozódott és fokozódott, végül mind a ketten elernyedtünk, és Harry kifulladva feküdt le mellém, úgy, hogy félig rajtam hasalt.

-Köszönöm. -pihegtem, s nyomtam még egy forró, és lágy csókot ajkaira.

-Én is köszönöm. -viszonozta Harry a csókot.

***

-Még nem is adtam oda az ajándékomat. Szeretnéd most megnézni? -kérdezte szerelmem. Az ágyon feküdtünk egymás mellett, Ő az oldalára fordulva támaszkodott a karján, és szemeimet fürkészte. Az utóbbi 1 órában nem szóltunk egymáshoz, csak a másikat csodáltuk, és boldogok voltunk. Szavak nélkül is megértettük mit mond a másik:~ Szeretlek, köszönöm hogy az enyém vagy.~

-Igen, szeretném látni. -mosolyodtam el, ez után az éjszaka után, számomra teljesen más értelmet nyert a születésnapom szó fogalma.

Harry lenyúlt a farmerjáért, zsebéből pedig előhúzott egy nagyon picike kis rózsaszín zacskót. -Csukd be a szemed. -kérte, én pedig habozás nélkül becsuktam, és mosolyogva vártam mire készül.

Megfogta jobb kezemet, gyűrűs ujjamon valami hideget éreztem.

-Kinyithatod. -suttogta, s elengedte a kezemet.

Kinyitottam a szememet, és magam elé tartottam a kezemet. Egy gyönyörű ezüst gyűrű volt az ujjamra húzva, egyszerű volt, de mégis gyönyörű. Egyetlen részből állt, és ki volt rakva fehér gyémántokkal.
-Istenem..ez gyönyörű szép, köszönöm. -nyomtam egy puszit szerelmem szájára, majd a mellkasára tettem a kezem, és mellé feküdtem.

-Boldog Születésnapot Édesem. -puszilta meg hajamat, én pedig elképesztően boldog voltam.

-Köszönöm. -mondtam, és fejemet mellkasára hajtva gyönyörködtem tovább az ajándékában.

Jó hosszú rész lett :$ Bocsi, hogy ennyit írtam, de nem tudtam leállni :( <3

1.fejezet - Megígéred?..*

Szomorú vagyok, mert a Prológushoz nem kaptam egyetlen kommentet sem. De azért itt van az első fejezet. ;cc

Valentin napon szeretek a szabadban sétálni, jó látni hogy az emberek boldogok, és szeretik egymást. Akár kicsik, akár nagyok. A nagyszüleim, még egészen kicsi korukban ismerték meg egymást, és máig együtt vannak, akármi történt, az ő szerelmük mindent túlélt.

-Min gondolkozol? -szorította meg kicsit kezemet kedvesem, hiszen együtt sétáltunk a parkban. Szeretném, ha a mi szerelmünk is olyan hosszú életű, és boldog lenne mint az övék.

-Umm..semmi érdekesen. -mosolyogtam fel rá, és egy padra mutattam. -Leülünk?

-Szeretnél?

-Uhum. -hümmögtem, Harry pedig a padhoz húzott, leültünk, és átkarolt. Már lassan 3 éve lesz, hogy először "megcsókolt" a naplementében. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, addigi életem legszebb estéje volt.

-Boldog Valentin napot szerelmem. -nyomott egy puszit az arcomra, én pedig szélesen elmosolyodtam, és felé fordítottam a fejem. Szemeiben ugyanazt a csillogást véltem felfedezni, mint ami mindig felgyúl ha ránézek.

-Neked is. -hajoltam hozzá közelebb, szinte már ajkaiba mormoltam a szavakat, majd megcsókoltam. 

Édes, telt ajkai elképesztő hatással voltak testemre. Minden egyes érintésétől, minden egyes percben egyre jobban szeretem.

-Mit szeretnél szülinapodra? -kérdezte miután elváltunk, ajkaira egy féloldalas mosoly ült, ujjainkat összekulcsolta, és ölébe tette.

-Hogy velem legyél. -mosolyogtam bután, Harry elnevette magát, és megpuszilta a hajamat.

-De komolyan. -vigyorgott -Mit kérsz a szülinapodra?? az ember csak egyszer 17 éves.

-Na jóó. -kuncogtam -Valami apróságot, nem akarok nagy ajándékot, tudod hogy nem szeretem a szülinapomat. -simítottam fülem mögé egyik hosszú barna hajtincsemet, s összekulcsolt kezünket kezdtem tanulmányozni.

-Már tudom is, hogy mi lesz az. -ölelt magához, és felhúzott a padról. -Mennem kell, mert ki szeretném választani a tökéletes ajándékot. -adott egy puszit, majd hátat fordított, és elindult a buszmegálló irányába. Még egyszer hátra nézett, és intett, majd lefordult a sarkon, és nem láttam tovább.

Nem volt kedvem egyedül ücsörögni, úgyhogy elindultam hazafelé.

-Lexaaaa -kiabált utánam valaki, majd lefékezett mellettem legjobb barátnőm, Lona.

-Mizu? Nem láttalak máár..vagy 3 napja -öleltem meg, és tovább sétáltunk.

-Tudod hogy van ez, most főként a karrieremre koncentrálok, és sok dolgom van. -vigyorodott el, és vörös hajába túrt. Lonát körülbelül 5 éve mondhatom a legjobb barátnőmnek, de az utóbbi időben nem láttam valami sokat, mert mint kiderült, csodás hangja van, és igyekszik betörni az énekesek közé, ami nagyon is jól megy neki. Már volt néhány kisebb koncertje, és a rajongóinak a száma meghaladja a 8 ezret.

-Át jössz kicsit? Csaphatnánk egy csajos estét, úgy is holnap lesz a szülinapom. -láttam rajta, hogy tiltakozni szeretne, de mielőtt megszólalhatott volna, lecsaptam. -Léciiiiiiii kérlek Lonaaa. Olyan régen nem voltál már nálunk, és ezt kérem tőled szülinapomra jó??

-Okééé..bár ezért a managerem még meg öl, de rendben. Gyorsan haza megyek egy kis cuccért, aztán 2 óra múlva megyek oké?? -mosolygott rám, kék szemei arcomat pásztázták.

-OKéss. -közben odaértünk a házunkhoz, elköszöntünk, én pedig felmentem a szobámba, mert egyedül voltam otthon. Neteztem egy kicsit, de nem volt semmi érdekes se facebookon, se twitteren, úgyhogy kikapcsoltam a laptopomat, és felhívtam Harryt.

-Szia kicsim mond -hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Szia. Merre jársz? -vigyorodtam el, kíváncsi voltam, hogy még mindíg az ajándékomat intézi-e.

-Most fizettem ki az ajándékodat. -nevetett, nyilván rájött, hogy miért is hívtam.

-Remélem nem valami rohadt nagy valami -röhögtem saját értelmetlenségemen.

-Szerinte örülni fogsz neki Ash.

-Uram isten..senki sem hív Aashlynnek a nagyin kívül, mi ez??? -lepődtem meg, mert vagy Lexának, vagy kicsimnek, vagy szerelmemnek hív.

-Most ez jött na. -nevetett.

-Megígérsz nekem valamit? -mosolyogtam, s pólóm szélét kezdtem birizgálni.

-Persze. -hangja vidámságról árulkodott, sosem akartam, és nem is akarok vele semmit sem megígértetni, de abban a pillanatban úgy éreztem, hogy muszáj lesz.

-Velem maradsz?? Kérlek soha ne hagyj el Harry. -annyira szeretem. Vele töltöttem az egész gyerekkoromat, és nem szeretnék tőle el válni, soha soha soha.

-Persze, de valami gond van, hogy ilyet kérdezel?? -kérdezte komolyan, és hallottam ahogy felszállt a buszra.

-Nem semmi. De megígéred?

-Megígérem, hogy örökre veled maradok. -mondta, és a háttérben hallottam a halk recsegést, miszerint a busz elindult.

-Köszönöm. -vigyorodtam el, megnyugtatott a tudat, hogy örökké itt lesz nekem. -Akkor holnap látlak Szeretlek Sziaa.

-É..Én is sziaa Lex. -köszönt zavartan, majd leraktam a telefont.

Prológus ~.

Hát sziasztok :D

Új bloggal jelentkezem, és nagyon remélem, hogy tetszeni fog. :) NekemtetszikxD

Szóóval..itt a prológus, és ha minden jól megy, bár általában nálam semmi sem megy jól.. Akkor holnap hozom az első részt is..jahh igen..ez olyan hosszúbevezetőizé xd vagymiaszösssz o.O'

Jó olvasást.!:)

-Harry, Harry -kiáltottam csilingelő hangomon, ujjaimat pedig még szorosabbra zárta össze úgy, hogy a tenyereim között maradjon egy kis hely.

-Itt vajok, mi az Alexandra? -futott oda hozzám apró lábain Harry a kert másik végéből. Még nem tudta ki mondani a gyé betűt.

-Nézd milyen sép katica. -na igen..sép, mivel nekem az esszel vannak problémáim. De azt hiszem, hogy ez elnézhető, mivel még csak 4 évesek voltunk. Szétnyitottam a kezeimet, s a katica felmászott a kézfejemre. Harry barátom gyermeki ártatlansággal bűvölte, majd ujjait nyújtotta, hogy megérinthesse, ám a katica hirtelen elrepült.

-Nee -visítottam vékonyka hangon, s szomorúan integettem a katicám után.

-Semmi baj Alexandra, keresünk másikat. -fogta meg kezemet Harry, hatalmas szemekkel nézett rám.

-Oké. Aki előbb fog egyet, azé lesz a nyami. -nyaltam meg a számat anyukám finom epres sütijére gondolva.

-Okkké. -Tapsikolt, és ugrált egyszerre Harry, kilátszódtak kicsi fogai miközben nevetett.

-Eeegy..kettőőő...három. -mondtam gyorsan, s visítva rohantunk a bokrok felé, ahol valószínűleg a katicákat találtuk.

**10 évvel később**

-Harry Styles! Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen? -röhögtem, miután legjobb barátom a víz felszínére bukkant, elég érdekes fejjel. Éppen az előbb nagyban magyarázott valamit, a következő pillanatban pedig már a vízbe pottyant.

-Haha..nagyon vicces. -durcázott, s a csónakunk felé kezdett úszni. Egyik kezével megkapaszkodott a szélében, másikat pedig felém nyújtotta.

-Segítenél Lexa? -kérlelt aranyosan, s édesen elmosolyodott.

-Hát persze -kuncogtam, s ráfogtam a kezére. Egy hatalmasat rántott rajtam, mire én visítva, és fejjel előre borultam utána a vízbe.

A langyos víz villámcsapásként ért, karjaimmal nagyokat csaptam a vízbe, hogy minél előbb ki kerüljek a 'habok közül'.

-Háááhh úristen, ilyet még egyszer ne merj csinálni.! -fulladoztam még mindíg, immár a felszínen, s egy hirtelen mozdulattal lefröcsköltem Harry-t, aki jót vidult szenvedésemen.

-Ezt most miért? -kiáltott, s karjait vigyorogva tárta szét.

-Mert -zártam le a témát, visszamásztam a csónakba, utánam pedig Harry.

Gyorsan megszáradtunk, hisze nyár volt, és elképesztő meleg.

-Nem kéne már menni?? -Fordultam Harry felé, de ő a távolba nézett, lábait összekulcsolva ábrándozott.

-Maradjunk még..nézzük meg a naplementét. -mondta elgondolkodva, bólintottam, majd úgy helyezkedtem, ahogy ő, s én is a lemenő napot kezdtem nézegetni. 

Gyönyörű volt, ahogy a narancssárga, szinte már vöröses nap sötét rózsaszínre, és lilára festette az égboltot, az előttünk lévő víz nyugodt felszínén pedig megjelent az aranyhíd.

-Csoda szép nem igaz?? -ölelt át Harry, én pedig rákaptam fejemet. Arcomat fürkészte nagy szemeivel, ujjai derekamat cirógatták. Sosem ért még így hozzám.

-Umm..igen, az. -merültem el tekintetében. Szemei ajkaimat nézték, majd lassan közelíteni kezdett arcával. Meglepődtem, nem tudtam mit csináljak, de ajkai már enyémeken voltak. Egy hosszú puszit adott, majd szorosan magához ölelve néztük tovább a naplementét. Akkor jöttem rá, hogy Harry nem csak a legjobb barátom, hanem az is, akiért a szívem dobog.

***

Na milyen lett?? :DD Komikat kérek szépen :))

xoxo: Fabiii